Kőműves, burkoló, szobafestő, lakásfelújítás, falazás, vakolás, betonozás, ,szobafestés, festés, mázolás, tapétázás,
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Felujítás és építés! Tel: +36 20 594 0260
 
Aktuális árak
 
Lakásfelújítási munkák Árak
 
Építkezőknek ,telek és lakásvásárlknak
 
Éptőmesterség
 
Budapesti hidak tőrténete. XIV. Az Összekötő vasúti híd

 

Az Összekötő vasúti híd
 

 
 

Az eredetileg francia vállalkozásban épült kettős vágányú híd helyett később kétvágányú szegmensívű híd épült, melyet 1944-ben, alépítményeivel együtt, felrobbantottak. Pótlására új alépítményen egyvágányú K-jelű hadihidat szereltek. Az eredeti híd helyén, új alépítményre párhuzamos övű ikerhidak épültek egy-egy vágánnyal, míg a hadihíd elbontása után, a megmaradt alépítmény harmadik vágány számára tartalékként megmaradt.

Medernyílás méretek: 4x98 m
Partinyílások: 3x15 m (Pest)-2x15 m (Buda)
Hídszélesség: 2x8 m
ebből vasúti pálya: 1-1 vágánysáv
Hídhossz: 472 m
Forgalomba helyezés napja: 1877. október 23.
A mai szerkezetek átadásának évei: 1948 és 1953

A Budapestet érintő vasútvonalakat egymástól független vasútit, társságok építették, ennél fogva nem érvényesültek olyan szempontok, amelyek e vonalak egymás közötti kapcsolatát igényelték volna. Így csak a XIX. század utolsó harmadában - amikor a vasútvonalak létesítésében az állam befolyása növekedett - merült fel, hogy a Duna két partján épült vonalakat egymással összekössék és e célból hidat építsenek. Az összekötő vasút építésének politikai előfeltételeit egyfelől az Ausztriával való kiegyezés, másfelől a Buda, Pest és Óbuda egyesítését kimondó 1870. évi X. törvény adta meg.
A Vasútépítészeti Igazgatóság már 1868-ban és 1869-ben tanulmányozta ezt a kérdést, azonban konkrét intézkedésekre csak 1872-ben került sor. Ebben az évben a magyar Országgyűlés megalkotta az 1872. évi IX. törvényt, amely elrendelte a Keleti és Déli pályaudvarokat összekötő vasút megépítését és annak kapcsán harmadik Duna-híd létesítését. A Vasútigazgatóság előzetes tanulmányait időközben felfrissítették és kiegészítették. Az előmunkálatok azonnal megkezdődtek és ugyanabban az évben, augusztusban már ki is írták a pályázatot a híd megépítésére.
Az 1872. évi pályázati kiírás alapját képező terv nagynyílású, csonkaszegmens (félhajtalék) alakú, kéttámaszú, rácsos tartósor volt, mindkét oldalon parti nyílásokkal. A mederhídon az egyes tartók támaszköze közel száz méter, a híd szélessége pedig alkalmas két vágány elhelyezésére. Az ajánlattevőnek a tervekért és a statikai (nyugtani) számításért is felelnie kellett.
A pályázati határidő 1872. szeptember 25-én járt le. Öt ajánlat érkezett be a híd megépítésére, mind külföldi vállalatoktól. Közülük a francia FilleulBrohy vállalat ajánlatát fogadták el, amely az ugyancsak francia Cail et Cie Vállalattal közösen ajánlkozott a munka kivitelezésére.
A kivitelező - előzetes tárgyalások alapján - módosította az építendő híd tervét. Kimutatta, hogy 6 %-os anyagmegtakarítás érhető el, ha a négy kéttámaszú tartó helyett párhuzamos övű, többszörös rácsozású, kétszer két nyílású tartó épül. Érvelését az építtető elfogadta, így négynyílású, két-két háromtámaszú, alsópályás, többszörös rácsozású híd épült. Az első és a harmadik mederpilléren fix csuklós saru (billenőágy), a hídfőkön és a középső mederpilléren mozgó saru (mozgó billenőágy) támasztotta alá a szerkezetet.

A főtartók 9,80 m magasak voltak. A híd tervezőjének nevét nem ismerjük, lehetséges, hogy Feketeházy János volt, aki később a szegedi, majd a komáromi és a budapesti Ferenc József híd tervezésével tette ismertté a nevét (2. kép).
2. kép: Az első híd szerelésének állása 1876-ban

A pillérek alapozását pneumatikus úton süllyesztett keszonok szolgálták. A legnagyobb süllyesztési mélység a Duna nulla vízszintje alatt 10,1 m volt. A teherbíró réteg elérése után a munkakamrákat kibetonozták, majd az alaptestet felfalazták. A pilléreket az árvízmagasságig gránitburkolattal képezték ki. Az e feletti részt sóskúti mészkővel burkolták.
Az építkezés a pesti oldalon 1873. szeptember 29-én kezdődött meg, az első mederpillér keszonjának süllyesztésével. Ezt fokozatosan követte a többi keszon, úgy, hogy a következő év tavaszán már valamennyi keszonban folyt a munka. Különféle okok: árvíz, elmaradások a kőszállításban stb. hátráltatták az építést. Ennek ellenére az összes alépítményt sikerült 1875. augusztus közepéig elkészíteni. Közben már megkezdődött a vasszerkezet gyártása és szerelése is. A vasszerkezetet a francia és belga eredetű kovácsvasból a Cail et Cie vállalat párizsi gyárában készítették elő és onnan szállították a munkahelyre (3. kép).

3. kép: Az első híd pesti partinyílásainak szerelése

A helyszíni szerelést a háromtámaszú tartó kialakításához igazodva; egyszerre két nyílásban 1875. május 12-én kezdték, éspedig úgy, hogy a középpillértől jobbra és balra egy-egy keretet felállítottak és rögzítettek. Később változtattak ezen a munkamódszeren és csak az alsó övet szerelték fix állványon és össze is szegecselték. Csak ezután állították be az oszlopokat, a rács-rudakat, majd a felső övet. A tartókat a saruk emelésével, illetve süllyesztésével ékek segítségével beszabályozták, 1875. szeptember végére a szerkezet készen állott. Az építkezést a MÁV részéről előbb Husz Márton felügyelő, majd Deák Mihály főmérnök vezetésével a XVII. Építési Felügyelőség mérnökei, közöttük Czekelius Aurél irányították.
A híd próbaterhelésére a vágányfektetés, gyalogjáró pallózási és mázolási munkák elvégzése után 1876 első negyedévében került sor. Az eredeti elgondolás szerint, a próbaterhelést vasúti mozdonyokkal és terhelt kocsikkal kellett volna elvégezni. Miután a pálya építése késett, próbaterhelésül nyílásonként 1021 tonna terhet hordtak fel a hídra. Ezt a terhet - 4840 db sínszál 4 napig hagyták a hídon, hogy az esetleges maradó alakváltozások kialakulhassanak. A két hídnyílást külön-külön is megterhelték, mind a két hídfélen. Miután a szerkezet az előírásnak megfelelően viselkedett és maradó alakváltozások nem jelentkeztek, a hidat 1877. október 23-án átadták a forgalomnak. A forgalomba helyezést késleltette, hogy az addig önállóan működő vasúttársaságok egymás vonalain történő közlekedése vasútbiztonsági, jogi szempontból nem volt szabályozva. Ez a híd volt az a mérnöki létesítmény, amelyik tudatosította a mérnökökben, hogy az Európát átszelő vasúti  hálózat csak egységes elvek (műszaki, jogi, kereskedelmi előírások) alapján valósítható meg. A híd jelentőségét bizonyítja, hogy ez a híd volt a Lánchíd és a Margit híd után Budapest harmadik hídja (4. kép).

4. kép: Az első - kétvágányú - híd keresztmetszete

A híddal kapcsolatban semmiféle esztétikai, városrendezési, vagy egyéb igény nem vettek figyelembe, kialakítását egyedül csak a vasút szempontjai vezérelték. A város akkori beépített területén jóval kívül eső híddal szemben, a nyilvánosság meglehetősen érdektelenül viselkedett.Századunk elején a vasutak bonyolították le a szárazföldi közlekedés legnagyobb, legjelentősebb részét. A vasutak fejlesztése egyre inkább a nagyobb árutömegek mozgatására irányult és ennek folytán a tengelyterhelések folytonos emelését követelte meg. Ennek az igénynek a kielégítése a vasúti hidaknak szinte állandó megerősítését, illetve ve átépítését, kicserélését jelentette. Az Összekötő vasúti híd 1877-ben forgalomba helyezett szerkezete is erősítésre szorult és ezt az 1897-99. években el is végezték. Ugyanekkor részletesen átvizsgálták a hidat, és azt tapasztalták, hogy vasanyaga erősen rozsdásodott. Ez a körülmény nemcsak az alapmázolás hanyagságaira, hanem a vasanyag fogyatékosságára is utalt. Ezért a vasanyagból mintákat vettek és a mintapálcákat húzópróbának vetették alá. E próbák legnagyobb része sikeres volt, de néhány pálca már a befogáskor eltört, ami arra a következtetésre indított, hogy az anyag megbízhatatlan. A rozsdásodás miatt a keresztmetszet csökkenése néhol 20 %-ot is elérte. Ezen okok miatt, elhatározták a híd vasszerkezetének kicserélését. A feladat megoldása erősen próbára tette a tervezőket. Dönteni kellett a híd kialakításáról annak figyelembevételével, hogy a Dunán két vágányt kell átvezetni, az átépítés ideje alatt a forgalmat fenn kell tartani és amellett a legkisebb költséggel járó megoldást kell választani. Így esett a döntés arra a megoldásra, hogy a meglevő híd mellé, az észak felé meghoszszabbított pillérekre új, kettős vágányú híd épüljön és az építés ideje alatt a régi hídon bonyolódjék le a forgalom. Ennek alépítménye maradjon meg arra az esetre, ha a pályát négyvágányúvá kellene átalakítani. Az új híd vonóvasas, csonka szegmens alakú, kéttámaszú tartósor lett. Tengelyét a régi híd tengelyétől északra 12 méterrel tűzték ki. Terveit a Magyar Államvasutak készítette, tervezője Kölber Ernő volt, aki a kivitelezést is irányította.
A híd alépítményi munkálatai kiterjedtek a hídfők és a pillérek meghoszszabbítására, amely munkára versenytárgyalás alapján Fischer Henrik és fia vállalata kapott megbízást. A munka 1910 márciusában kezdődött a pesti mederpillérrel és 1911. június 17-én fejeződött be a budai hídfővel. A pesti oldal pilléreit és hídfőit favázas betonkeszonokkal, a budaiakét vaskeszonok pneumatikus süllyesztésével alapozták. A régi és az új pillértest közötti, kb. 1 m-es hézagot átboltozták. A keszonmunkák közepette sok nehézség hátráltatta a munkát. Így pl. 1910. április végén a Duna megáradt és elöntötte a munkatereket. Az egyik keszont is el kellett árasztani süllyesztés közben, deformációk elkerülése céljából.
A híd vasszerkezetét az 1911. év elején kezdte el szerelni az Államvasutak Gépgyára. A főtartók és a parti áthidalások folytacélból készültek, a beépített anyag a mederhídon 4048, a parti hídnyílásokban 237 tonna volt. A medernyílások vasszerkezetét fix állványokról szerelték, mégpedig előbb 1912-ben a pesti, majd 1913-ban a budai hídnyílásokban. Az állványt úgy alakították ki, hogy a szerkezet minden csomópontja alá jusson egy-egy járom, ezenkívül a tartó két végére is egy-egy. Így tizenhét járomra volt szükség nyílásonként. A munkapadokon először a vonórudat, majd a kereszttartókat, a hossztartókat, ezt követően szerelődaruval a főtartó két végső keretét helyezték el. Utána felállították a függesztő rudakat a toldásig, majd kitolták a darut és felső szerelőállványt építettek, amelyről a még hátralevő szerelési munkát el lehetett végezni. Ezzel a munkával a szélek felől haladtak a közép felé. A szerelődaru teherbírása 5 tonna volt és helyi dinamóval fejlesztett áram táplálta a motorját. Nyílásonként 76 ezer szögecset kellett beverni, részben patkó alakú sajtókkal, részben szögecselő kalapácsokkal. Ezek a szerszámok sűrített levegővel működtek.
A híd próbaterhelését 1913. november 18-án és 25-én, két 301 sorozati mozdonnyal és 4-4 teherkocsival végezték el a bal, illetve a jobb vágányra és a hidat ezzel át is adták a forgalomnak. A vasúti vágányokat ellenívekkel vezették rá a hídra (5. kép).

5. kép: A második — kétvágányú — híd látképe Pest felöl szemlélve

Az üzemen kívül helyezett régi hidat elkezdték bontani, de bontását abbahagyták, amikor kitört az első világháború. A budai hídfőhöz csatlakozó nyílás hiányzott már, amikor félbe maradt a bontás és a híd így állt, amíg 1924-ben a bontást be nem fejezték (6. kép).

6. kép: A második híd, a kifolyási oldalon a már elbontott első híd pilléreivel, az     1920-as évek második felében

A híd 1913-ban újjáépített szerkezetét a második világháború során a légitámadások kétszer is megrongálták, de mindannyiszor sikerült kijavítani és üzemben tartani. A végén azután a visszavonuló német csapatok 1944. december 31-én felrobbantották (7. kép).

7. kép: A második híd roncsai 1945-ben. A háttérben a már elkészült egyvágányú szükséghíd látható

A robbantást tartónként, a nyílások közepén elhelyezett robbanótöltetekkel végezték el, ami által a vasszerkezet teljes egészében a Dunába zuhant. A hídfőket az 1876-ban és az 1913-ban épült pillérrészek közötti átboltozásnál robbantották, úgyhogy a robbanás ereje teljesen szétvitte a falazatot. A mederpilléreknek inkább csak a víz feletti részét semmisítette meg a robbantás. A pillérek környékén és közöttük is a meder tele volt a felrobbantott híd roncsaival. A roncsok mellett, az északi oldalon a szovjet hadsereg egyvágányú szükséghidat épített és azt 1945. április 26-án átadta a forgalomnak (8. kép).

8. kép: A szükséghíd építése 1945 tavaszán

Ezt a szükséghidat azonban mielőbb fel kellett váltani állandóbb jellegű híddal, amelynél nem kellett tartani attól, hogy benne a víz, vagy a jégjárás kárt tehet (9. kép).

9. kép: A híd pilléreinek újjáépítése

Végleges híd ezen a fontos átkelő ponton nyilvánvalóan nem lehetett más, mint az eredeti, 1877. évi pilléreken nyugvó, két vágányt hordozó, egy, vagy két egységből álló és a vasúti pálya vonalvezetésébe ellenívek nélkül beilleszkedő, az érvényes terhelési előírások szerint méretezett híd. Az ehhez szükséges vasanyag előteremtésére azonban az adott időpontban nem lehetett remény. Ezért az a döntés született, hogy félállandó jellegű, egyvágányú híd épüljön az alépítmény legészakibb részén, ahol a végleges híd megépítésének nem áll majd útjában.
Az e célra kiválasztott vasszerkezet háromemeletes „K" rácsozású, csavarozott tartó lett, amelyet kéttámaszú szerkezetként helyeztek el a pilléreken. Ez a megoldás annál is inkább megvalósíthatónak mutatkozott, mert az ország különféle vasúti raktáraiban a szükséges „K" anyag mennyiségének kb. egyharmada eleve rendelkezésre állott és csak a kétharmad részt kellett újonnan legyártani.
A „K"-rendszerű hidakat az 1930-as évek elején a Magyar Haditechnikai Intézetben Feimer László mérnök-alezredes tervei alapján fejlesztették ki a magyar hadsereg számára. Profilvasakból csavarkapcsolatokkal készült, egy-, két-, vagy háromemeletes formában, az áthidalandó nyílásnak megfelelően, 22 tonna vasúti tengelynyomásra, 50, 80, 105 m nyílás áthidalására.
Az Államvasutak az alépítményi munkálatokat 1945. szeptemberében kiadta a Zsigmondy, a Széchy, a Fábián, Somogyi és György, valamint az Erdélyi és Vajda vállalatokból alakult Dunahídépítő Vállalatok Munkaközösségének. A szerkezet elhelyezésére a pilléreket több mint négy méterrel fel kellett falazni, hogy a régi, vonóvasas ívszerkezet és a „K"-híd közötti különbséget kiegyenlítsék. Csak ezután kerülhetett sor a „K"-szerkezet szerelésére. Ez a hídszerkezet 3,0 m kerettávolságú, párhuzamos övű, rácsos szerkezet, amely nevét a K-betű alakú rácsozástól nyerte. A pályaszerkezet a szokásos vasúti hidakétól annyiban tér el, hogy a hossztartók nem 1800, hanem 1650 mm-re vannak egymástól. A szerkezet alkatrészeit tizedmilliméter pontossággal készített, esztergályozott orsójú csavarokkal kötötték egymáshoz. A négy medernyílásba összesen 2315 tonna „K" hídanyag épült be, ebből 1432 tonnát kellett újonnan gyártani. Az építkezés 110 000 csavart igényelt. A gyártás oroszlánrészét és a szerelést a MÁVAG végezte. A szerelés már 1946 júliusában kezdetét vette, s azt a medernyílásokban állvány nélkül, csupán egy-egy segédjárommal és „K" hídszerelő darukkal végezték (10. és 11. kép).

10. kép: A „K"-híd szerelése 1946-ban
 
11. kép: Az új híd szerelésének kezdete a „K"-hid északi oldalán

A szélső nyílások konzolos szereléséhez előbb a partokon ellensúlyok - 48 m-re kinyúló szerkezetek - épültek, a közbenső nyílásoknál magukat a már megépült szerkezeteket használták fel ellensúlyként. A teljes hídszerkezet szerelése 76 napot igényelt és 1946. október végére készült el. Teherpróbáján két 424 sorozatú mozdony és 4 db 28 tonnára terhelt teherkocsi volt a mozgó terhelés. A hidat október 31-én adták át a forgalomnak (12. kép).

12. kép: Az 1948 végén átadott új híd a „K"-híddal

A szabadon szerelt, egységesen gyártott darabokból csavarozott „K"-hídnak túlemeléses beszabályozására nem volt mód. Ezért az alátámasztásoknál a teher hatására jelentkező hossz-szelvénytöréseket a pálya túlemelésével kellett kiegyenlíteni. Evégből a pályát a nyílások közepén 150 mm-rel, s innen kezdve a pillérek felé egyre csökkenő mértékben túlemelték.
A pillérek déli felének helyreállítását a Munkaközösségbe tömörült vállalatok tovább folytatták, és 1947-ben befejezték. Ez alatt az idő alatt Korányi Imre irányításával, Fekete István mérnöki irodájában elkészültek a végleges híd tervei és megkezdődhetett a szerkezeti elemek gyártása. A szerkezet egymás mellett fekvő két négynyílású, folytatólagos rácsos gerendatartó szimmetrikus rácsozással, a támaszok fölött egyes vonalú kiékeléssel (ikerhíd). A saruk szabályozható kivitelben készültek.
A hidat állvány nélkül, szabadon szerelték, medernyílásonként csupán egy-egy segédjárom felállítására volt szükség. Az egyik - az északabbra fekvő - híd 1948. szeptember 6-án, a másik 1953. június 22-én készült el, amikor is a teherpróbák és az alakváltozás-mérések után a hídat átadták a forgalomnak. A szerelési munkát a MÁVAG végezte, az első hídon Fekete János, a másodikon Bors Ernő mérnökök irányításával. Ezzel a híd az államvasúmak már teljes értékű műtárgya lett. (13. és 14. kép).

 
13. kép: Az összekötő vasúti híd oldalnézete és keresztmetszeti elrendezése
 
14. kép: Az új hid szerelése

A pillérek északi felén 1946-ban épített „K"-hidat 1953-ban elbontották és meghagyták a magasított pilléreket. Az elbontott hídanyagot az Újpesti vasúti híd építéséhez használták fel. Az ikerhídon, a külső oldalon, konzolos gyalogjárók is épültek. (15. és 16. kép).

15. kép: 1953 közepére a második új híd is elkészült
 
16. kép: Az összekötő vasúti hid vázlatos története

Az északi oldalon lévő járdát a gyalogos forgalom használta az új közúti híd megépítéséig. A déli járda fölött a főtartó külső síkján, 1968-ban közművezetékeket szereltek fel ideiglenes jelleggel, a vasúti pályától védőfallal elkülönítetten. A vízszintes erőkkel szembeni merevség javítása érdekében az ikerhíd két elemi hídját egymással összekötötték, hogy az ideiglenesen felszerelt közművek miatt megnövekedett szélteher mindkét hídszerkezetet terhelje.
A közművezetékeket és a hídszerkezetek egymáshoz kötését 1995-ben elbontották. A vezetékeket az addigra elkészült szomszédos Lágymányosi közúti híd déli konzolja alá helyezték át, ahol e célra elegendő hely és előnyösebb korrózióvédelem biztosítható.
Az 1995-ben mellé épített közúti (Lágymányosi) híddal kapcsolatban vita tárgyát képezte a közúti és a vasúti híd között szabadon maradt pillér sorsa. Ezt a kérdést oly módon sikerült rendezni, hogy ez a pillér - tartalékként - a vasútvállalat céljait fogja szolgálni. Ezen a pillérsoron létesítendő harmadik híd feladata a meglévő ikerhidak egyikének a szerepét átvenni a hidak felújításának idején. Erre - az 1995-ben közölt távlati program szerint 2000-ben került volna sor, de várat magára.
 
További szolgáltatásaim:
 
Potos idő
 
számláló
Indulás: 2007-03-03
 
Naptár
2024. November
HKSCPSV
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
<<   >>
 
pagesrank

Google Pagerank, SEO tools

 
Bontás árak Budapesten
 
Vakolás árak Budapesten
 
Falazás árak Budapesten
 
Betonozás árak Budapesten
 
Gipszkartonozási árak Budapesten
 
Szobafestés árak Budapesten
 
Burkolás árak Budapesten
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!    *****    Cikksorozatba kezdtem a PlayStation történelmérõl. Miért indult nehezen a Sony karrierje a konzoliparban?