A Kossuth híd
A második világháború 1945 februárjában befejeződött Budapesten. A főváros hídjai a Duna medrében feküdtek. Gyorsan felépíthető félállandó hídra volt szükség. Megépült a Kossuth híd, amely a nagy rombolás után egy évvel, már állandó összeköttetést biztosított Pest és Buda között.
| Nyílásméretek: |
3x27,5 + 55 + 80 + 35 + 3x27,5 m |
| Hídhossz: |
355,0 m |
| Hídszélesség: |
15,8 m |
| Kocsipálya szélesség: |
7,0 m (2x1 nyomsáv) |
| Gyalogjárda szélesség: |
2x3,3 m |
| Az acélszerkezet tömege: |
750 t |
| Forgalomba helyezés: |
1946. január 18. |
| A híd elbontása: |
1960. november 15. |
A második világháborúval kapcsolatos hadműveletek Budapesten és környékén 1945. február derekán értek véget és ekkor ébredhetett tudatára a főváros lakossága azoknak a szörnyű pusztításoknak, amelyek Budapestet érték. Ezek között az összes Duna-híd felrobbantása volt a legmélyebb seb, amelyet valaha is ejtettek ennek a jobb sorsra érdemes városnak a testén. Magyarország és annak fővárosa máskor is megért már háborúkat, ostromokat, pusztításokat, a visszavonuló csapatok máskor sem kímélték építményeit és közlekedési berendezéseit, hogy önmaguk számára egérutat biztosíthassanak. A pusztítás annál inkább felháborító volt és maradt is mindenkorra, mert a visszavonuló sereg számára nem jelentett semmiféle előnyt.
A károk számbavétele alapján nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest egyetlen Duna-hídja sem állítható helyre gyorsan, még a legkevésbé sérült Ferenc József híd sem építhető fel a legközelebbi jégzajlásig. Nehezítette a helyzetet az a körülmény is, hogy nem csak a fővárosban, de Magyarország területén szinte az Összes nagyobb hidat felrobbantották. Így a szükséges anyagok és szerszámok előteremtése sem látszott megoldhatónak. A szállítóeszközöket a visszavonuló csapatok részben megsemmisítették, részben elhurcolták, így e tekintetben is akadályokkal kellett számolni.
Ebben a megoldhatatlannak látszó helyzetben született meg az a döntés,hogy új hidat kell létesíteni olyan helyen, ahol annak megépítését a roncsok fekvése nem akadályozza, és ahol a híd - félállandó jelleggel - mindaddig fennállhat, amíg a további hidakat helyre nem állítják. Addig is, amíg az új felépülhet, a közlekedést pontonhidakon kell fenntartani.
Az újonnan építendő félállandó jellegű híd helyéül a Batthyány tér és a Kossuth Lajos tér előtti Duna-szakasz kínálkozott a legmegfelelőbbnek. A kijelölt hídfők környezetében a közlekedési hálózatot alkalmassá lehetett tenni arra, hogy megfeleljen a hídfeljárók feladatainak, a Duna-mederben sem mutatkoztak olyan akadályok, amelyek kizárták volna a pillérek elhelyezését (2. kép).
 |
| 2. kép: Tervváltozat a Kossuth hídra |
A mederhídra vonatkozó első tervek fahidat ábrázoltak 7 nyílással, amelyek közül a középső, a legnagyobb,80 m lett volna, tőle jobbra és balra 45+54+45 m-es nyílások következtek mindkét oldalon. Ezzel a tervvel szemben azonban aggodalmak merültek fel: egyrészt a cölöppillérek még akkor sem nyújtottak volna kellő biztonságot, ha eléjük jégtörőket építenek, másrészt ilyen nagy nyílású fahidat Magyarországon már régóta nem építettek, hiányoztak a szükséges tapasztalatok és szakmunkások (3/a., 3/b. kép).
 |
| |
 |
| 3/a, 3/b. kép: A kivitelezett Kossuth híd általános terve |
Olyan megoldást kellett a tervezőknek keresniük, amely mindkét aggodalmat eloszlatja és a híd gyors felépítését, mégis lehetővé teszi. A megoldás végül is sikerült. A félállandó jellegű Kossuth híd 1946. január 18-án megnyílt a forgalom számára, hét nappal az után, hogy a pontonhidakat a jégzajlás tönkretette. Gyalogosok már január 15-én átmehettek a hídon. A helyszíni munka nyolc hónapot igényelt.
A hídnyílásokat a tervezők megváltoztatták. A három középső nyílást 55+80+55 m-es acélcsövekből hegesztett, rácsos szerkezetekkel, a hozzájuk kétoldalt csatlakozó hfdrészeket 3-3 nyílásban 27,5 m-es faszerkezetekkel hidalták át. A 9 nyílású híd tervére az adott lehetőséget, hogy a megfelelő mennyiségű acélcsövet sikerül előteremteni. Az építkezés folyamán derült ki, hogy további acélanyag felhasználására is van lehetőség, ezért a szélső 33 hídnyílásból a középső részhez csatlakozó 2-2 medemyílást rácsos vastartóval lehetett pótolni és csak az 1-1 szélső nyílás készült fából. A két szélső hídnyílás fatartóit csak 1954-ben váltották fel acéltartókkal. Ezeket a híd elbontása után Győr-Moson megyében építették be a Mosoni Duna-hídba (4. és 5. kép).
 |
| 4. kép: A mederpillér terve |
| |
 |
| 5. kép: A pillérek építése |
A pillérek vasbetonból készültek. Szokványos módszerrel ez a munka túlságosan elhúzódott volna, ezért pillérenként 14 db 256 mm átmérőjű vascső cölöpöt vertek le és köréje 15 cm vastag vasbeton köpenyfalat eresztettek csörlőkkel a mederfenékig, majd azt víz alatti betonozással kitöltötték. A pillértestet a meder fenekén kimosás ellen kőhányással vették körül. Nyolc mederpillér épült meg ezzel a módszerrel öt és fél hónap alatt. Az első cölöpöt 1945. május 16-án verték le (6., 7. és 8. kép)
 |
| 6. kép: A pesti szélső nyílás faszerkezelének szerelése |
| |
 |
| 7. kép: A híd anyagainak jelentős részét a kiemelt roncsok szolgáltatták |
| |
 |
| 8. kép: A Kossuth híd építésében kiemelkedő szakembereknek adományozott emlékérem |
Ez a híd volt a Dunán az első, amelynek főtartói hegesztett szerkezetűek voltak. Anyagukat jelentős részben a kiemelt roncsok szolgáltatták, de ezen kívül, a kisebb szerkezetekhez, hossztartókhoz stb. lerombolt házakból is kerültek vasgerendák. A kocsipálya zorés-vasakra került, a gyalogjárók fapallók voltak. A híd vizsgálójárdája alumíniumból készült (9. kép).
 |
| 9. kép: A Parlament körüli Duna-szakasz látképe a Kossuth híddal, valamint a már újjáépített Margit híddal és Lánchíddal 1950-ben |
A Kossuth híd tervezésére alakult kollektívát Hilvert Elek és Mistéth Endre mérnökök irányították, a kivitelezést munkaközösségben a Zsigmondy Béla, Erdélyi és Vajda, valamint Fábián, Somogyi és György vállalatok végezték. A legfelső irányítás Széchy Károly kezében összpontosult, aki abban az időben a Közlekedési Minisztérium hídosztályának vezetője volt. Az acélszerkezetet a Weiss Manfréd Rt., valamint a Győri Waggongyár készítette. Az acélszerkezet beépítését nagymértékben megkönnyítette az 1945. szeptember 22-én vízrebocsátott úszódaru, amely később a roncskiemeléseknél és a többi Duna-híd újjáépítésénél is jó szolgálatot tett, a későbbi években készült hasonló darukkal együtt.
A híd a főtartók között 7,0 m széles kocsipálya kiképzését tette lehetővé, a főtartókon kívül mindkét oldalon 3,35 m széles járda épült. A hidat 15 tonnás tehergépkocsi és 300 kg/m2 megosztó terhelés figyelembevételével méretezték (10., 11., 12. és 13. kép).
 |
| 10. kép: A forgalom elől már lezárt híd látképe az 50-es évek végén |
| |
 |
| |
 |
| 11 —12. kép: A csőszerkezetű medernyílásokat egy darabban emelik le és helyezik eI a budai rakparton az úszódaruk |
| |
 |
| 13. kép: Pillérbontás |
A hidat a gépjárműforgalom elől 1956-ban elzárták. A híd bontását 1960. március 17-én kezdték meg. Az egyes hídnyílások vasszerkezetét két úszódaru fogta meg és egy darabban tette partra, ahol azután megkezdődött feldarabolása és elszállítása. Ez a munka 1960. november 15-ére készült el. A pillérek még egy ideig a helyükön maradtak, bontásukat később lazítórobbantással, majd pneumatikus kalapáccsal végezték el. A betontörmelékeket a mederből úszódaruval emelték ki. A pillérek belsejének kiemelése után megmaradt vasbeton szekrényt uszályok közé fogták és miután a cölöpeiket belül elvágták, a megmaradt köpenyt megemelték és leúsztatták a Duna rácalmási szakaszára, ahol Kulcs-pusztánál vízszabályozási célra beépítették. A pilléreket körülvevő kőhányásokat a mederben elgereblyézték. A meder teljes kitisztítását 1963. január 2-án fejezték be.
Ma — a sorsdöntő események után —, nehéz beleélni magunkat abba a helyzetbe, amikor csak hajóval lehetett átkelni a Dunán - vagy még úgy sem. Nem járt a villamos és a mai díszes világítású főútvonalak nyüzsgő forgalmának helyén sötét, gödrös, sáros utcán gyaloglók kerülgették a targoncákat. Szerencsére elmúlt ez a világ és ez a könyv sem idézi tovább a rossz emlékeket. Helyette hajtsuk meg a zászlót azok előtt a hidászok előtt, akik annak idején a „hídcsatát" megvívták, és diadalra vitték (14. kép).
 |
| 14. kép: Az egykori Kossuth híd helyét megörökítő pesti oldali emléktábla |
A Kossuth híd helyét a pesti rakpart mellvédfalában a Kossuth Lajos tér felőli oldalon, a lejáró lépcsőnél Budán az Aranyhal utca torkolatával szemben, a rakparti parapet falán emléktábla jelöli. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
